Csak úgy, mint minden másik napon, felkeltünk, éltünk, tanultunk, főztünk ebédet, és vettünk egy gyors fürdőt, majd ágy. Miért is gyors fürdőt vettünk? Nos, ahogyan azt már Newton barátunk is megmondta, minden a Föld középpontja felé esik, hát még mennyire egy olyan országban, amely magát a Középső Országnak nevezi. Így hát a fizika ezen egyszerű törvényéből adódóan a víz a zuhanyrózsából kifolyik, és nem befolyik, és mivel rendkívül megbízható a kínai technika, az alsó, kád nélküli kádcsapból is dől a H2O, nos… fogjuk rövidre: fél perc alatt el lehet lötyögtetni a világba az egész nap összespórolt meleg vizet. Éppen ezért kimondatlan szabályunk Vikivel, hogy az első hableány olyan gyorsan fürdik, hogy a tusfürdőnek még arra se legyen ideje, hogy felhabozzon, a második hableány pedig élvezi a maradék meleg vizet….még vagy 3 percig. Mi próbáltunk tenni a dolog ellen, de sajna, nem találtunk megoldást.

Így történt tehát a tisztálkodás tegnap este is. Még mielőtt azonban a tárgyra térnék, megemlíteném, hogy bár a néni beköltözésem előtt elpacsmagolt a szagokból ítélve némi Domestost a fürdőben, de tüzetesebb vizsgálat után arra jutottunk, hogy sajnos csak ott, ahol a papok táncolnak a csasztuskára. Így hát magamra öltöttem legkívánatosabb rózsaszín gumikesztyűimet, és levakartam a vastag fekete mocskot a wc oldaláról, belsejéről. Közben annyi Mr Muscle-t csobogtattam el, hogy szinte láttam magam előtt, amint egy wc tisztító reklámban pucolok egy redvás klotyót egy szál bikiniben, életszerűen, hajam lobog a szélben, amit a páraelszívó kelt, és közben kecsesen magamra is loccsantok az érzéki 99% baktérium meg fog halni szerből, és azt suttogom a kamerába barnára színeződött rózsaszín gumikesztyűmben, hogy, „Endlösung”.

Miután minden megint kinézett valahogy, és kisírtam magam, hogy én ezen trónoltam tudatlanul napokig, Vikiről nem is beszélve, elpakoltuk mindent, felsöpörtünk. Viki befejezte a kinti világ felpucolását, és a bódító vegyszer szagban ültünk egy picikét elpilledve. Ez történt két hete. Tegnap reggel viszont az egészet újra kellett csinálni, ugyanis: Kínában, mint már mondtam, nincs zuhanytálca. Csak úgy fürdesz bele a fürdőszobába. Ezért hát, a csempe a talpad alatt lejt egy picit, hogy minden leved le tudjon csorogni a lefolyóba, amiben annyi féle női haj rohad, hogy az egész világ DNS rendszerét, mindenféle fajra nézve, fel lehetne térképezni. Ám, mivel lejt a padló, természetszerű, hogy vannak kis rések, ahol megáll a víz, és ott felgyülemlik minden kosz, amit oda behordunk. Ezeket is módszeresen fel kell vakarni.

Szó, ami szó, a fürdő-wc kérdés igen problematikus mifelénk, ezért legalább kéthetente fel kell nyalni az egészet. Ez történt hát tegnap is, ugyanis rászántam magam, mert inkább ez, mint esszét írni valami kínai tanmeséről a daduskának hétfőre.

Vissza tehát az elejére: szombat, szép nap, napsütés, és egész időben már az ágyikónkban is voltunk, és jó éjszakát.

Valamikor kora reggel arra ébredek, hogy mintha valaki fürödne a fürdőnkben. Első kábulatomban még azt gondoltam magamban: „Csinálja, ha jól esik neki…”. Utána viszont eljutott a tudatomig, hogy talán mégsem jó, ha valaki úgy zuhanyozik a szobánkban éjnek éjjelén, hogy az ajtó zárva volt, és mi van, ha a kedvenc még otthonról kapott tusfürdőmet tapsikolja el?!

Félig kinyitottam a szemem, és megnéztem, Vikit zavarja-e dolog, mivel az ágya a fürdő mellett van, hogy valaki hallhatóan fürdik a szobánkban. Olyan kellemesen horkolt, mint egy kisbaba. Hát, mondom, én már bizony rányitok erre az illegális behatolóra, leszarom a személyiségi jogait.

Elbotorkálok a sötétben a fürdőig, hallgatózok: itt tényleg, fürdik valaki, nem csak álmodtam. Lendülettel benyitom az ajtót, és az jön szembe velem, hogy nem is akárki fürdik hajnalban, hanem a toalettünk. Vagyis úgy kellemesen zubogott rá a víz a bojlerből. Hát, gondoltam, szar meló a tiéd, szó szerint, na, de hát tegnap pucoltalak ki úgy istenesen, azért ne vigyük túlzásba a tisztálkodást, meg a víz is drága. Kicsike papucskámmal betotyogtam a már 5 cm vízbe, ami ott tántorgott a fürdőben, és közelebbről is megvizsgáltam, hogy tudta a WC onnan alulról kinyitni a bojlert, amit még én sem érek föl? Piciny kómás agyam csak odáig nem jutott el, hogy ami onnan folyik az víz, és az tudniillik vizes, tehát emberi kíváncsiságomtól hajtva bemásztam a pizsimmel a WC zuhanya alá.

Ez volt az a pillanat, amikor felébredtem. Na, hát ennek fele se tréfa! Itten nekünk zubog a víz a bojlerből, és rohadtul nem látom honnan. Megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy nem is a bojlerből folyik, hanem felette a plafonból, mert a szomszéd túlzásba vitte a napi ötszöri mosdást? Próbáltam minden módon megnézni, de csak tele ment a szemem és a pizsim vízzel. Viszont, meleg vízzel. Hát, akkor csak a bojlerből jön. Kimásztam a szobácskából, magamra vettem egy pulcsit, és elsiettem a shushu bácsihoz, de, mivel kb. hajnali 5 óra volt, ő még otthon aludt. Jajj, az anyját, a lusta népeknek. Visszabotorkálás, majd lefagyok a vizes pizsamában, megkeresem a telefonom, miközben örömmel konstatálom, hogy Vikit még mindig nem zavarja a Niagara vízesés tőle 5 centire. Kihúztam a bojlert, hogy lássam, lehűl-e a víz, tehát tényleg onnan jön-e. Közben csináltam pár képet a katasztrófáról, és egy rövid videót, majd hívtam az egyetlen esélyemet: Guillaime Boué mérnök urat.

Csak hogy, egy valamivel nem számoltam. Én már legalább 8 órája nem voltam wc-n, és most itt állok egy zubogó locsogó oázisban. Azt a rohadt! Most vagy bepisilek, vagy pucéran kell a wc-re ülnöm, mert olyan zuhanyt kapok… Köztes megoldást választottam. Fogtam a kis rózsaszín örökölt vájlingomat, és a fejem fölé emelve pajzsul bemásztam a vízesés alá, és hihetetlen gyorsan kipisiltem magam, bár így is tökig vizes lettem, mert a rohadék vagy 5 helyről zubogott. Utána visszaraktam a vájlingot a wc tetejére, hogy legalább ne ezt az idegesítő wc fedelén pattogó vízhangot kelljen hallgatnom. Ám, felfedeztem, hogy a víz hűl le. Akkor a bojler folyik, nem a szomszéd lett folyékonnyá.

Vártam hát, hogy pittyegjen a telefonom. A mindig gyűlölt „rugby meccs megy, szívem” mondatot most az egyszer olyan örömmel vettem Guiguitől, hogy az hihetetlen. Ébren van! Közöltem vele, mi a helyzet, és hogy szerintem bojler, tehát hogy mi kell a tartály feltöltéséhez: áram vagy csak egy csap?

Válasz: csap, zárd el az összeset. Megint fogtam a vájling pajzsom, és örömmel vettem észre, hogy a bemeneti csap tixóval van csak félig odafogatva (de nem onnan folyt a víz), és mindent elzártam, amit találtam. Guigui tanácsára megnyitottam a zuhanyt is, hogy gyorsabban menjen el a víz, és nem is kellett sokat várnom, a zubogás csöpögéssé vált.

Ekkor vert sereg módjára bemásztam úgy, ahogy vagyok, vizesen az ágyikómban, ekkor volt 5:27 és miután kikerestem, hogy mondják kínaiul, hogy léket kapott a bojler, aludtam még egy másfél órát.

7 óra után nem sokkal arra keltem fel, hogy Viki az ágyán ül, és közli velem, hogy fórumokat olvas, hogy kell bojlert szerelni. A víz megint zubogott. Hjajj, ez megint elindította kiválasztásomat, így hát kimásztam az ágyikómból, fogtam egy esernyőt, és leültem a wc-re pisikélni, és gondolkodni, hogy mi is volt a bojler kínaiul. Viki eközben dörömböl az ajtón, hogy ő még nem látott esernyővel pisilő embert, nyissam már ki. Anyád…

Felhúztam magamra valami szárazat, majd lerohantam. Shushu épp a szerelő bácsikkal pletykált lenn. Már a lépcsőről mondtam: „Shushuuu baj van, folyik a víz a bojlerből!” Erre rám néz, mint valami majomra, hogy mi van? Ekkor elpantomimeztem: víz-ssssssshhh- mindenhol, jöjjön má’! „Jövök, jövök, várjál csak, jövök”. Ránézek a szerelő bácsikra, akik pedig ott eszik a kis rizses kásájukat, és nevetnek rajtam, hogy milyen aranyosan beszélek kínaiul. Hát gondoltam, nektek nem hopp-hopp kéne jönni, és rendbe hozni?! Hülye rizszabáló sárga népek…

Shushu felszerelve mindennel, hat napi hideg élelem, szárított csirkeláb, csavarkulcs felbaktat velem. Meglátja a fürdőt, és engem betessékel, hogy zárjam el a csapokat. Na, mondom, mi van, fél hogy vizes lesz a lábacskája, és megnedvesedik az orra, shushu? Bemászok a víz alá, mutatom, hogy már elzártam ma hajnalban. Erre ilyet csinál nekem: „Itt most ti nem tudtok majd fürödni!”. Hát, gondoltam, Shushu, a problémát rosszul látja, itt mi CSAK fürödni tudunk!

Toporzékolt párat, vártam hogy előveszi a csoda evőpálcikát, amivel az előző kollégiumunkban gyakorlatilag mindent meg tudtak szerelni (lásd előbb). Megjön az ihlet: „Telefonálok párat, és ti meg addig cuccoljatok, mert költöztök az ötödikre. Ezen mondatnál kelt életre Viki: „Mátyer Bozsnyev! Hogy hova? Én az ötödikre lift nélkül?” Shushu jót röhögött, és végül kiderült, hogy a másodikon van egy üres szoba, amúgy.

Shushu kerített kulcsot, és egy óra múlva, már minden cuccunk két szobával arrébb volt. Ám, mivel itt senki sem lakott már hónapok óta, el lehet képzelni a redvát. A tegnapi takarítás most elölről újult erővel. Könyékig kellett lenyúlnom a lotyiba, hogy minden barnát levakarjak. Előtte azért megnéztem, itt is tixóval van-e odakötve a vízcsap a bojlerhez. Viki ablakot mosott, söpört, port törölt, pakolt, én meg megint Domestos reklámarc lettem. Gyakorlat teszi a mestert, olyan fél óra alatt minden ragyogott, végre leülhettem megenni a kis szalámis kenyeremet, és Viki még köleskását is csinált a nagy ijedtségre.

Amúgy amíg pakoltam, bejött egy szerelő bácsi, és miután rávette figyelő szemeit a fürdőre, hangosan megkérdezte: „Hát ez meg hogy történhetett?”. Ha tudtam volna, hogy, elmondom neki, hogy hát sok szabadidőm volt, aztán van egy ilyen rossz pótcselekvésem, hogy kirágom a bojlereket, úgy…

Idén már harmadjára költöztünk. Viszont hál’ Isten egyre jobb. A fürdő állapota sokkal jobb, mint volt, és a szoba fekvése is egy icipicit jobb lett. Teljesen ugyanúgy néz ki, mint a másik, de itt szerintünk lányok laktak előttünk. Találtam az ágyam alatti rekeszben vagy két tonna arabul írt gazdasági könyvet, kínai és angol nyelvkönyvet, sőt Oxford angol-angol szótárt is arab fordítással. Utóbbi természetesen nem ment a kukába. Csak minden más… Délig még az esszét is megírtam a daduskának. Kína, nem cseszel ki velünk J