MINDENKIHEZ!

A Holland-Magyar Egyesült Hadseregek ma sikeresen bevették Kosz- és Baktériumföld fővárosát, a Hailanbinguan kollégium 307-es szobáját! Bevonulásukat jajveszékelés, siránkozás kísérte, és hullaszag követte. Az első önjelölt és demokratikusan önválasztott kormány a napokban fel is állt, hogy megteremtse a békét, a harmóniát, a yinyangot és az el nem fogyó wc papír tekercs új korát.

Annak érdekében, hogy gyalázatos múltbéli vezetőink ne jöhessenek soha vissza, megdupláztuk a Nemzeti Forradalmi Domestos Rendőrség erőit, és kijárási tilalmat rendeltünk el minden nap 0-24 között. A fennmaradó időben ételjegyre lehet ciánkapszulát kapni a kijelölt osztóhelyeken minden kosz-, és baktériumállampolgárnak ingyen és térítésmentesen, ami az áfát nem tartalmazza (25%).

Azok a bútorok, amelyek lázadó koszt mernek bújtatni, azonnal tisztogatás áldozatai lesznek.

Halál a béke ellenségeire! Éljen az új haza! Éljen a tisztaság! Éljen az új kormány!

Első hét Kínában. Reggel a kínai himnusz dallamaira ébredtünk. A jelek szerint ez a szokás a kínai általános iskolákban. Erről a témáról beszélgettünk is Caline-nal, és kiderült, hogy ők el sem tudják énekelni a holland himnuszt. Egyszerűen nem divatos náluk nemzetieskedni. Azt sem tudja pontosan, hány régióból áll az ország, de ezzel nincs egyedül, és összességében nem is érzi olyan szégyenteljesnek.

A szünetben a gyerekeknek szól a modern pop zene, arra futosgálnak, játszanak az udvaron. Nagyon aranyosak a kis rózsaszín és kék egyenruhájukban. Ez a kis zene a szünetben igazán szívmelengető. Talán érdemes lenne átvenni ezt a szokást otthon is.

10 óra körül megreggeliztünk a menzán és elhatároztuk, hogy a mai napon otthont varázsolunk a most még rideg kollégiumi szobából. Ki kell takarítanunk, szereznünk kell egy ruhaszárító állványt, mosnunk kell, és működésre bírni a hűtőnket, ami jelenleg egy pöcegödörhöz hasonlít a legjobban.

Műveleti idő szerint ezerkétszáz órakor megkezdtük a támadást. Baktériumölő, mosószer, forró víz, és citromszeleteket hagytunk mindenütt (Caline szerint eltünteti a rossz szagokat) magunk után. Az én nemes feladatom volt a latrina. Kellemes volt kitakarítani, látni mi szorult a kagyló mögé, alá, fölé és mellé. A mosdó letisztítása után ébenfekete lett a rongy. Komolyan, én eddig is itt éltem?

Ezután beszélgettünk arról, vajon mi vagyunk-e finnyásak a koszra, vagy itt tényleg dzsuva van? Látván a kínai embereket, hogy milyen helyen laknak, látván az udvarukat, úgy gondoljuk, igen, finnyásak vagyunk. Valljuk be, az európai ember rá van szokva a HACCP-re, a nyolcfázisos kézmosásra, a tízszer ellenőrzött, rozsdamentes acél tartályokból kifolyó tejre. Nyilvános wc-ben érzékelős az öblítés, a csap, a szappanadagoló. Nem fogunk meg semmit, a táskánkban kézfertőtlenítő és nedves törlőkendő van. Mindenki magára ismert? Pedig az ősember is túlélte valahogy a koszban és mocsokban.

A kínaiak – félreértés ne essék-, nem ősemberek, csak más az elképzelésük a higiéniáról. Itt próbálnánk csak bevezetni, hogy 5 métert sétálunk minden közösségi tértől, és csak aztán gyújtunk rá. Rolandnak új szobatársa van, egy üzbég fiú, minden probléma nélkül cigizik az ágyában felkelés után. Tegnap a villamoson olyan test-test kontaktust éltünk meg, hogy ha csak egy milliméterrel közelebb kerülünk egymáshoz, már írhatjuk is alá a házassági esküt. A kínaiakat ez nem zavarja. Sokan vagyunk kis helyen, megszoksz vagy megszöksz.

Összességében talán kicsit mi is visszavehetnénk a túlzott szabályozásból, és azért abba sem fog senki belehalni, ha menzai maradékból felnevelt disznó húsát eszi meg otthon, ami, mint közismert, ma tilos.

Délután újra bebizonyosodott, hogy a kínaiak milyen segítőkészek. Be kell fizetnem némi pénzt, összesen olyan 30 000 forint összegben, de senki sem sürget. Tudják, hogy diák vagyok, hogy nincs keresetem, hogy a szüleim messze laknak innen. Akkor fizet az ember, amikor pénze van. Az egyetem nem ettől fog csődbe menni. A haladék viszont nem azt jelenti, hogy felmentést kapok a fizetés alól. Erre persze senki sem gondolt egy percig sem.

Találós kérdés: kik a második legsegítőkészebb nép itt a kínaiak után? A válasz: az arabok Pakisztánból. Ma két új fiúval beszélgettem. Beszélnek angolul, kínaiul, precízen. Mindenben segítenek. Én persze a várakozás percei alatt inkább a vallásukról beszélgettem velük. Pénteken együtt mennek a tanáraikkal a mecsetbe. Itt is betartják az előírásokat. Amit hiányolnak, az a kenyerük, és a bárányhús. Megvető véleményük van a nyugati médiáról: minden apró terrorcselekmény után általánosítanak. „Egy ember cselekedetei nem határozhatják meg egy népről, vallásról alkotott képet. A nyugati is öl, és háborúzik, mégsem gyűlölik őket.”

Egy nyugati nem látja, hogy ők nem veszélyesek, csak egyszerűen mások. Tradicionális kultúrájuk nekünk idejétmúltnak, nekik pedig egy megőrizendő értéknek tűnik. Nem azért jöttek ide, hogy öljenek (azt mondták, a Korán semmi ilyet nem mond, ez félreértelmezés), nem is hittérítők, de ha szeretnék, elmehetek velük imádkozni. Fiatalok, de otthon már családjuk van, és azért vannak itt, hogy nekik egy szebb jövőt biztosítsanak.

A beszélgetés végén megállapítottuk közösen, hogy ezért jó, hogy mi most itt vagyunk. Könnyen lehet elítélni embereket a tévéhíradó alapján, de itt egy osztályteremben ültök mind: arab, európai, amerikai, ázsiai, afrikai, még talán marslakó is, és közös célért küzdötök. Ez tanít toleranciára.

Boldog pillanatokat éltem meg ma a boltban: vettem friss és meleg baguettet. Bizony! Az íze is majdnem eredeti. Újabb tejteszt következik, és ha nem hazudnak a lányok, vajat is tudok szerezni. Aki tud, küldjön egy szál téli szalámit! A legjobb: van Kinder csoki!!!

Rolandról kiderült, hogy nagy zenerajongó (értsd: klasszikus) és három hangszeren játszik. Szülei elismert zenészek, az apukája például csembaló művész.

Zárásként egy köszönetnyilvánítás: Dear Guigui! I am so so so proud of you. You are a man, that every single woman on Earth should have as a boyfriend. I can never pay you back all the support I got from you in the last one year. You made me brave to come here, because you had known from the beginning, that this is my place. You are not keeping me in a jail, you are not jealous all the time, you let me live my dreams, and be myself. Meanwhile you are working so hard on your internship to join me here. You surprise me every single day with your creativity, and confidence, with the way you fight for this job. Thank you for everything! See you soon!