A nemzetközi diákoknak szerda reggel tanévnyitót tartottak, a főépület 11. emeletén, ahol minden tanárt név szerint bemutattak, és meghallgathattuk az Intézetünk dékánjának a köszöntőbeszédét. A beszéd fordítását előre megkaptuk négy nyelven (angol, koreai, orosz és japán). Az angol fordításban kísértetiesen cserélődött az őszi és tavaszi szemeszter szó, ebből arra tippeltünk, hogy az öregdiákok ezt a beszédet már vagy 40-szer végighallgathatták. A dékán három dolgot emelt ki, amit „elvár tőlünk”:

1. Mivel az élet egy hajó a tengeren, keressük meg azt a kikötőt, ameddig el tudunk hajózni, vagyis találjuk meg a saját céljainkat.
2. Mivel több ezer kilométernyi távolságot is picinyke léptekkel teszünk meg, ne adjuk fel a tanulást, és kitartóan haladjunk a céljaink felé
3. Gondolkodjunk kreatívan, és ne legyünk gyávák kockáztatni. Az iskola nem csak tankönyvek magolásából és a lecke felmondásából áll, az igazi tudás nem az, amit a tanár elmond, hanem amit magunk szerzünk meg kreatív, lelkes, kíváncsi és újító magatartás útján.

Ezután néhány diák ki lett tüntetve, köztük Hugo is, ami azért vicces, mert fingja sincs, miért. Az egész ceremónia alatt 4 nyelvre fordítottak. Az angol fordító egy brit diák volt, akinek már felesége is van Kínában, és olyan beszédhibás, hogy az arcomat lekapartam.

A ceremónia után egy nagyon dekoratív kínai rendőrnő tartott szintén négynyelvű fordítással felvilágosítást arról, milyen típusú vízumot igényelhetünk, és hogy milyen szabályok vonatkoznak itt a nemzetközi diákokra. A szokásos, nincs drog kereskedés, vétel, fogyasztás, készítés, stb, és tiltott minden pornográf tevékenység és prostitúció, vagy hogy a diák nem dolgozhat Kínában mellett, egyéb érdekességek is voltak. Nevezetesen: ha 2-3 órát igazolatlanul hiányzol, a rendőrség hazatoloncol, ugyanis azért kaptál tanulói vízumot, hogy tanulj. Nem rendelkezhetsz motorkerékpárral. Ha mégis, akkor azon küldenek haza. Gondolom, benzin nélkül. El kell kerülni minden night clubbot (legyünk pontosak, Dalianben kettő [!!] darab van, tehát azt a kettőt), mert ott csak bűnös tevékenységek folynak. Megkaptuk a rendőrség gyorshívójának a számát, majd mindenki, aki több, mint 6 hónapig lesz Kína vendége, le lett fényképezve a rendőrkisasszonnyal. Talán majd ki kell akasztanunk a képet a kollégiumi szobában, hogy emlékeztessen, a kínai törvény figyelő szemét mindig rajtunk tartja? Halvány lila gőzöm sincs.

Ezután ki lettünk terelve az épület elé, hogy csoportképet csináljunk. Egy 4 emeletes tákolmányra kellett a tűző napon felmásznunk. Természetesen nem volt elég hely mindenkinek. Ha valamit itt 10 kínaira gyártanak, akkor az maximum 4 más nációjú embernek elég (koreai és japán nincs számolva). Így esett az eset, hogy egy holland és egy afrikai népviseletes emberke közé szorulva álldogáltam lehetetlen testtartásban a 27 fokban, amíg végre sikerült beállítani mindent. Mire ez összejött, a nap pont a szemünkbe sütött. Én tudtam, hogy a tanárok direkt erre a pillanatra vártak. Így mindenki kínainak fog hatni a képen a nagy hunyorgásban.

Ma reggelt történt még, hogy Ezra, az 59 éves osztálytársam, reggel kirohant a táblához és valami felismerhetetlen nyelven felírt valamit. Kiderült, hogy kínai volt, csak kódfejtői diploma kell az elolvasásához. Hiába szótáraztam, nem tudtam eldönteni, mi a fészkes fenét akar. Az sem segített, hogy borzalmas korai akcentusán megpróbálta elmagyarázni, mi történik. 8:10-kor azonban befutott Zhou tanár úr, és meglepte a felirat. Így olvasta fel: „Hmmm…létige…blablabla…nemtom….2 órakor…ki írta ezt?!”

Ezra majd kiesett a padból. Zhou a fele faliratot letörölte, a maradékban kijavította a hibákat és felpingálta a kihagyott vonásokat, mire kiderült, hogy Ezra holnap bulit akar tartani, mert ma kapta a hírt, hogy megszerezte a kínai állami nyelvvizsga ötös szintű fokozatát…a hatból... No comment.