A péntek mindig a megnyugvás napja. Ilyenkor a mindenható kínai tanár azt mondja: munkánk erre a hétre bevégeztetett, a munka jól el lett végezve, a tanuló megpihenhet egy délután erejéig, de csak azért, hogy utána feltöltődve, tele energiával az egész hétvégét ismétléssel és az új anyag elsajátításával tölthesse. Idézem a kínai olvasás könyvem használati utasítását:

„ Más könyvekkel ellentétben, a mi könyvünk azon módszerre építi a tanulást, hogy a diák menjen haza, és élvezze munkája gyümölcsét. Más könyvekkel ellentétben a mi könyvünk minimális segédanyagot kínál a fejezetek mellé. Így például csak az új szavak kiejtését adjuk meg, a jelentését nem. A nyelvtani szekcióban csak röviden magyarázzuk el a szabályokat, helyette több példamondaton keresztül hagyjuk, hogy a diák maga értse meg. Másrészt, a könyv címéből is kitűnik, hogy ez intenzív olvasás könyv, ami azt jelenti, hogy kedves tanár kollégáink csak útmutatást kell hogy adjanak a könyv megértéséhez. Ezen kívül a megfelelő tanulási időbeosztás: 50 perc az iskolában, és 50 perc otthon.

Kedves Diákok! Meg fogjátok látni, ezen módszerrel nagy tudásra tehettek szert, és megismerhetitek a felfedezés, és önképzés által elért siker csodálatos érzését.”

Idézem Boncz Bettina gondolatait ezen sorok olvasása után:

„ Kedves Tankönyvíró Húzottszeműek!

Először is a ß$#&đäđđ®|Ä™! Azaz üdvözlöm a kedves Édesanyátokat. Nekem hetente 320 percnyi olvasás órám van, ami a ti elképzelésetek szerint 320 perc minimum otthoni tanulást követel meg. Sajnos ez nem csak elképzelés, a tapasztalat is ezt mutatja. Ez így mind oké is, de nekem ezen kívül 320 perc beszéd és 160 perc hallgatásértés órám is van. Oh, és még valami másom is van: ÉLETEM!

Az önképzés és a kemény munka, meg a zéró segítség mind nagyon kedves és aranyos elképzelések. A hiba a rendszerben a következő: Ön milyen módszerrel szeretné megérteni, hogy egy európai nyelvkörből érkezett ember megértsen zéró magyarázat nélkül olyan nyelvtani és nyelvi fordulatokat, amik szülőhelye minimum 5000 kilométeres körzetében is csak nevetséges tárgyai maximum, lásd a közkedvelt frázist: Kici ész olcó, nem kuta, cibe! Legyen kedves a tanár kolléga elmagyarázni mi a fészkes fene miatt így mondjuk, és nem úgy, hogy „Az Önnek felkínált élelmiszeripari remekmű és mesterfogás árában kedvező és méretében arányos, alapanyagát tekintve nem az ember legjobb barátja, hanem közkedvelt, és elfogadható árú haszonállat”

Én nem nyavalygok, maximum a hátsó felem, ami már felvette a kollégiumi szoba összes ülőalkalmatosságának formáját, és enyhén sajog, és a hátam, mely elkvázimódósodik, és a pénztárcám, mert minden „csúcsminőségű” kínai tollam kifogy egy hét alatt.

Amúgy meg, ha túlélem ezt a szemesztert, küldök egy képeslapot a Peking Universitiy Pressnek, és másnap leteszem a HSK 4-et (a hatból). Ha nem, bajszot rajzolok Mao arcára a Tiananmen téren.

Csók: Báj Jű Ting „

Péntek este. Csapzott vörös hajú ausztrál kopogtat. Csapzott…miket beszélek. A héten nagy bátorságról tett tanúbizonyságot: elment fodrászhoz. Ebből kifolyólag most baloldalt nincs haja, jobb oldalt meg van, csak furán áll. Legalább középen meghagyták. Szerintem a fodrász sokkot kapott a vörös hajától. A kommunizmus élő jelképe az ollói között.

Szeme véreres, táskás, és követeli, hogy ma pedig elmegyünk valahova, mert neki a töke tele van a tanulással, és amúgy is péntek van, és amúgy is éhes, de nem étterembe megyünk, hanem bulikázni, és amúgy hamar is, mert már 9 óra van, és a kínai bulizó fiatalok ilyenkor már az utolsókat rúgják a 2,5%-os Tsingdao sör két üvegének elfogyasztása utána IHB (iszunk-hányunk-belefekszünk) mámorában, és amúgy gyorsan, és amúgy most lelépek, 20 perc múlva a koli előtt.

Mit volt mit tenni, összekürtöltük a bandát, és elmentünk egészen a második utcáig, ahol is egy karaoke bár van. Nem is akármilyen: külön szobát kell bérelni, ami nagyon jó, mert nem kell 100 ember előtt énekelni. Az ajtóban virág nő ki a fejemből hajcsatos, szívecskékkel összefirkált arcú, neon fényújságos kitűzős cukorfalat „férfiú” köszönt. Kértünk is egy szobát egy órára, és boldogan kijelenti, hogy csak a VIP üres, ami 580 yuan egy órára (29 000 fulin). Erre mi kijelentettük, hogy nekünk meg a koliszobánk üres, akkor mi ott folytatnánk az estét. Erre hirtelen mégis lett egy üres szoba 160 yuanért (8000 fulin) ami 7 felé osztva már egész barátságos. Fel is robogtunk az emeletre, ami dugig volt európaiakkal, ugyanis addigra már 10 óra volt, tehát a kínaiaknak fellőtték a pizsamát. Nem viccelek, kínai barátunk 35 éves, és 10 óra után rendszerint felhívja Mámá és követeli, hogy térjen haza otthona békés csöndjébe.

Nagyon kis aranyos hely volt. 3 mikrofon, abból egy sanzonénekes kisszékes stílusban, egy kanapé asztallal és a karaoke gép. 7-en pont befértünk. Kezdésként küldtünk egy számot minden kínai sofőrnek, a „Hit me baby one more time” című Britney slágert, majd jött pár Beatles szám kínai verzióban, Pink, Edelweiss (a hollandok kedvence), satöbbi. Néha berontott néhány félrészeg német elénekelni egy-két számot, de amúgy jól telt ez az egy óra.

11:30 körül már otthon is voltunk, és hullafáradtan beájultunk az ágyba Carliennal.

12:00

Bzzzzzzzz…..bzzzzzzz…BZZZZZ. Hello haver! Hello, szia, naaa, ébredjé’ má’ fő! Várjá, belerepülök a füledbe .

*arcon csapod magad, felébredsz*

Hallod, haver…leülhetek ide az arcodra? Nem csíplek meg, Isten bizony, én mostan diétázok amióta láttam a Twilight-ot. Na, akkor leülök.

*megint arcon csapod magad*.

Hallod, én nem akarok zavarni, csak hallottam, hogy voltál ezen a Karaoke izén. Gondoltam elviszem az asszonyt, csak kérdezem, hogy amúgy úgy jó hely, meg milyen a felszolgáló személyzet vércsoportja?

*Felülsz az ágyban, és keresed a rohadékot, de csend van. Lassan visszafekszel*

12:15

Hallod, neked olyan heves érzelmi reakcióid vannak, menjél orvoshoz! Én csak barátkozni akarok, na… Hallod, hallottad már azt a viccet, hogy két szúnyog lóg a falon? Ja, nem bocsi, légy, nem szúnyog…vagy pók? A fene sem tudja…

12:45 * véreres szemekkel fekszel az ágyon*

És akkor mondtam az asszonynak, hogy már pedig a párterápia csak a molyoknak való. A tegnapi vacsorám vérében van az éneklés. Ezért akarom most karaoke izébe vinni. Amúgy diétázom, csak hát mindig holnap, tudod, hogy megy ez…Mutattam már képeket a gyerekekről?

02:00

Olyan jó, hogy fenn vagy velem. Igazán köszi, hogy meghallgattad a Kállai Kettőst, meg hogy el is táncolhattuk neked a haverokkal. Olyan cuki vagy, mi tuti jó barátok leszünk. Köthetnénk vérszerződést is, az olyan magyaros. Jah, nem…diéta…de mondjuk, ha holnaptól diétáznék…

02:30

*a pillanat, amikor feladod*

Nem törődve az együttélés első számú szabályával, hogy az alvás, az esti nyugalom szent és sérthetetlen, felkaptam a telefonom, bekapcsoltam a vakuját, és megkerestem az álnok bestiát. Nem kellett sokáig várnom, három szúnyog szállt le a vaku fényében. Csatt-csatt, véres pacni a falon. Újabb puhább csatt-csatt mögöttem. Megfordulok, és Carlient látom beesett arccal, egy törölközőt lasszó módjára a kezében tartva, az íróasztal tetején két véres paca előtt a falon. Megállapítottuk, hogy itt bizony háború van. Ő sem aludt már órák óta. Carlien aznap este vagy 450 szúnyogot ölt meg, Isten ostoraként hadonászva törölközőjével, átkozva mindent, ami nem szent. Az ablak zárva van, de a légkondi csövén beszállnak a dögök, kiút nincs. 15 perc múlva a szoba elcsendesedik, én pedig már olyan hulla vagyok, hogy beájulok az ágyba és rögvest elalszom. Carlien még vagy 150 áldozatot szed ezután, aztán ő is elalszik.

Reggel megint zajra ébredek. Carlien felugrik, matat, kirohan. Nemsokára visszatér a friss reggelivel (áldassék a neve) és a szoba közepére mutat, ahol egy üvegpohár alatt egy csótány mocorog. Na, helyben vagyunk. Ránézek, hogy most akkor mi legyen? Erre a leglogikusabb válasz jön, ami 5 óra alvás után adható: „Mi lenne, mi lenne? Hát nevet adunk neki!”.

Így lett Roger, a házi csótány szobánk újabb lakója. Carlien azt mondta, legalább nem kell sétáltatni, sem etetni, elél egy hétig a feje nélkül, nagy zajt se csap. A koreaiak Zsófi kollégiumában kutyát fogadtak örökbe. Nekünk csótányunk lesz. Az is van olyan nagy, mint a kínai átlag szobakutya, és ez legalább nem kakkant a szoba közepére. De amúgy meg te rakod ki, mutat rám, mert én ejtettem fogságba.

Hát ennyit ér, hogy messze a legtisztább szoba a miénk az emeleten… Csótányosak lettünk. Nosza, irány a bolt, felvásároljuk az élőlényirtó szekciót. Roelandnak addig dicsérjük a boxeralsóinak a színét és állagát, amit mellesleg MI mosunk, még lelkiismeret furdalása nem lesz, és ki nem rakja Rogert. Carlien feltakarítja az utolsó hajszálat is a szobában, amíg én ledomestoszozok minden négyzetcentimétert a fürdőben. Végül beüzemeljük a szúnyogirtó készüléket, és megegyezünk, hogy a három napos kirándulás előtt zöld felhőbe borítjuk a szobát, biztos, ami biztos. Itt és mostantól, ebben a szobában csak az élhet velünk, aki

1. Fizeti a kollégiumi díjat
2. Szerez nekünk Nutellát
3. Nem tud élni a feje nélkül
4. Nincs szárnya
5. Képes kakaós palacsintát sütni a palacsinta és a kakaó hozzávalói nélkül, nomád körülmények között
6. Minimum olyan okos, mint Stephen Hawking, és maximum olyan csúnya, mint Sájning Tatu, és kedvenc elfoglaltsága a mi házi feladatunk megírása

 Roger, ha élsz még, és hallasz minket, mi mindig is szerettünk. RIP