A kérdés alapvetően butaságnak hangzik, de szerintetek nehéz-e kínaiul beszélni? A válasz az, hogy minden kezdet nehéz, de aztán bele lehet lendülni. Jelen bejegyzés kis belepislantást ad a nyelv rejtelmeibe.

A kínai egy hangsúlyozó nyelv. 4 féle hangsúly létezik, de tulajdonképpen, ha érzelmeket is bele akarunk vinni a beszédbe, vagy csak játékosságot, akár 8 is lehet, de ez nem tudományos tény, csak a kollégiumi lakók megfigyelései.

A könnyebbség kedvéért: az első hangsúly a tartott hangsúly, teljesen egyhangú kiejtés. A második a a kérdő hangsúlyhoz hasonló, felfelé ível, a harmadik egy mélytányér formájú dallamív, a negyedik pedig a karate hangsúly, gyors és határozott lecsapása a hangsúlynak.

Egy kínai szótag mindig „n”-re vagy „ng”-re (kiejtésben elég hasonlóak, mert a „g”-t elnyeljük), vagy meghatározott magánhangzóra (magánhangzópárra) végződik. Egy szótag egyenlő egy írásjeggyel, azaz hanzi-vel (a han kínait jelent, a zi pedig betű). Egy írásjegy bírhat önálló jelentéssel, de legtöbbször kettő, kivételes esetekben (nevek, szakkifejezések, stb.) három vagy több írásjegy ad egy jelentést. Sokszor előfordul, hogy mondjuk valami azt jelenti, hogy „emlékezni” és két olyan karakterből áll össze, ami külön-külön is azt jelenti/jelentheti „emlékezni”.

A kiejtést tekintve a hangsúlyokon kívül még egy csavar van. Vannak mássalhangzó párok, amelyeknek a kiejtése majdnem ugyanaz, a különbséget azt teszi, mennyi levegőt engedsz át a szájberendezéseden, amikor kimondod.

Peking például kínaiul Beijing (mélytányér „bei” és tartott hangsúly”jing”). Ha ezt karate és mélytányér hangsúllyal mondom ki, azt fogja jelenti, háttér. Az anya: ma (tartott hangsúly). A ló is ma (mélytányér hangsúly). A tudni és a visszatér kiejtése hui, csak az első karate, a második kérdő hangsúly.

Hogyan is tanulunk tehát kínai nyelvet? Először is a tanár megtanítja a kiejtést. Hangosan kimondja a szót, mi pedig kisiskolás kórus módjára visszakántáljuk. Ebben segít az úgynevezett pinyin, a latin betűs „fonetikus” átírás. Ezután véletlenszerűen kiválaszt a tanár néhány embert, hogy tesztelje, nem félreérthető-e a kiejtésünk. Ha hibát talál, párszor visszamondatja velünk.

Ha a kiejtés rendben van, jöhet a karakter. Felolvasunk vagy hallgatás órán meghallgatunk egy szöveget az új szavakkal, és a tanár figyeli, kihalljuk-e a szavakat (természetesen jó jelentéssel) avagy képesek vagyunk-e a kiejtést az írásjegyhez párosítani. Ha ezen is túl vagyunk, a tanár feladata véget ért. A diák otthon leül, és megtanulja a hanzi-ket. Ennek ezer és ezer módszere van. Íme az enyém.

Egy írásjegy lehet egyszerű, azaz csak néhány vonásból álló, vagy kicsit komplikáltabb is.

Nézzünk egy egyszerű példát. A már említett ma, azaz anya írásjegyét így kell leírni:

A sorrend betartása nem létfontosságú. De a kínai tanárok bizony azt sem szeretik, ha balról jobbra húzod a vonást, amikor jobbról balra kellett volna. A végeredmény ugyanaz lesz. Ám az is igaz, hogy a helyes vonássorrend sokkal esztétikusabb karaktereket varázsol a papírra. A kicsi kínaiaknak a boltban írásjegy gyakorló füzetet lehet venni, ez olyan, mint nekünk az elsősök sokvonalas füzete. Otthon négyzetrácsos füzetben dolgozunk, ahol 4 négyzet ad ki egy karaktert. Így kell rászokni az arányos rajzolásra.

Az első lehetőség tehát, hogy egyszerűen elfogadjuk, hogy így néz ki a karakter, és párszor leírjuk, majd továbblépünk.

A második az, hogy megvizsgáljuk a hanzi elemeit, azaz a gyököket. A gyök a karakter eleje. Például

Embergyök :  Ha egy karakterben megtalálható, valószínűleg valami emberi dologhoz csatolható. Pl. dolgozni 工作， vagy te 你，bolti eladó 售货员. Ezen kívül még rengeteg vonás van, ami általában a karakter eleje, és némi tanulás után néha lehet logikát találni az előfordulásukban, de alapjában véve nincsen semmilyen szabály, hiszen ez a nyelv már évezredek óta fejlődik, és útközben le is egyszerűsítették, így sok „motívum” elveszett. Íme egy kis összehasonlítás, és egy kép a gyökökről (japán írás oldalon találtam, ami nem baj, mert a japán is használja a kínai karaktereket).

Hogy mennyit változtat a karakter eleje, azt itt mutatnám be:

地 (hely) 他 (ő)

还 (még) 不 (tagadószó)

快 (gyors) 块 (kínai pénz) 决 (gondol,  érez)

A karaktereket tehát lehet elemző módszerrel is tanulni. Egy idő után már kitanulható, hogy a hanzik nagy része ugyanazokat az alkotóelemeket tartalmazza milliónyi párosításban és sorrendben. Bizonyos részeknek saját jelentésük van, amikkel könnyen lehet sztorikat kitalálni a karakter köré, vagy önmagában logikusan épül fel.

Egy példa a sztorikra

寒假

A karakter jelentése téli szünet. Először rajzolunk egy háztetőt, mert ugye télen otthon maradunk inkább, majd jön egy kerítés, mert még a kaput is bezárjuk, aztán a felhőből két „hópihe” hull alá. A szünet az ember gyökkel kezdődik. Ezután két emberi alak ölelkezik össze, hiszen a szünetben mindenki boldog. A nyári szünet is hasonló módon építhető fel. A nap 日 karakterével kezdődik, amiből kettő is van, mert olyan meleg van, és a hőmérséklet mindig plusszos, azaz nulla fok felett van.

暑假

És most egy kis játék. Mit jelentenek a következő karakterek?

山  木  口 川  天 云 立

+1 站

Egy kis képzelőerő, és máris látható: hegy, fa, száj, folyó, ég (egy ember 大 tartja az eget), felhő (még villámlik is), és állni. Az utolsó jelentése pedig „megálló”. Nekem egy emberke áll a buszmegálló tábla mellett.

Most, hogy már tudjuk, mi a fa írásjegye, mit jelentenek ezek?

木 林 森

A válasz: fa, liget, erdő. Van tehát mindenben logika, csak meg kell találni. Mondjuk, van, amiben biztosan nem lehet. Például ez egy étel neve, az egyik legbonyolultabb karakter:

Mindegy, hogy hogy tanulunk kínaiul, sok gyakorlást kíván. Ragok és a többi híján minden szónak szerepe van. Bizonyos „nyelvtani elemek” millió jelentéssel bírhatnak, attól függően mivel kapcsoljuk őket össze. A mondatokban először mindig az időt, majd a cselekvőt, aztán a helyet, végül magát a cselekvést írjuk le. Persze ez is rugalmas bizonyos keretek között.

我去市中心骑自行车。

Wo qu shizhongxin qi zixingche. Én menni városközpont ülni bicikli. (Elmegyek a városközpontba biciklizni)

我骑自行车去市中心。

Wo qi zixingche qu shizhongxin. Én ülni bicikli menni városközpont. (Biciklivel megyek a városközpontba)

Egyszerű példa a mondatrészek helyének fontosságára. Semmi sem változott, csak a sorrend, és a jelentés más lett.

A kínai nyelvben nincsen igeidő. Attól tudom, hogy tegnap történt, hogy a mondatot azzal kezdem, hogy tegnap… (és még pár dolog, amibe most nem megyek bele).

Ezen kívül rengeteg nagyon sok érdekes dolog van a kínai nyelvben. Például minden dolognak más számlálószava van. Egy tiao patak, egy liang kocsi, stb. A jolly joker a „ge”, de ha mindig ezt használod, tanulatlannak tűnsz.

Na, és hogy gépel egy kínai? Lerajzolja a karaktert, és a készülék felismeri (ez a kínai nyelvet tanuló diákok módszere csak, hogy gyakoroljanak xD). Amúgy meg így:

Amíg ez a rendszer, vagyis a pinyin alapú írás nem létezett, a kínaiak nem nagyon gépeltek.