Véget ért a félév. Teljesen, és véglegesen. A bizonyítványokat kiosztották, és két napon belül az egész kollégium kiürül. Nem viccelek… a harmadik emeleten 3 ember marad rajtam kívül. Ebből a háromból kettőt alig ismerek. Viki barátnőm nagyon jó eredménnyel zárta a félévet. Második legjobb eredményt érte el az osztályban, egy ponttal lemaradva az osztályelsőtől. Amíg ezeket a sorokat írom, ő éppen pakolja a csomagját, ugyanis két nap múlva hazamegy.

Most, hogy előreláthatólag vár rám némi egyedül töltött idő, amíg 4 nap múlva Zsófi meg nem érkezik Dalianbe, hogy együtt töltsük a következő hónapot, gondoltam, leírom azokat a dolgokat, amiket eddig nem tudtam.

Először is: mi a véleményem az iskoláról egy szemeszter után? Nos, az iskola nagyon jó, de csak akkor, ha tudod, hogy élj a lehetőségeiddel. Az egyetem rengeteg lehetőséget kínál arra, hogy továbbfejleszd magad, vagy hogy jobban megismerd a kínai kultúrát, de ahhoz az is kell, hogy ne legyél lusta, és élj a lehetőséggel, és lehetőleg nem csak az első két tanóra erejéig, hanem végig. Ez sokaknak nem jutott el a tudatáig.

A félév során azt is megtanultam, hogy az itteni fejlődésed, csak és kizárólag rajtad áll vagy bukik. Elég sok ember volt a környezetemben, akik ezt máshogy gondolták. A szomszédban az egyik holland lány szerint az iskola hátráltatja őt a tanulásban (érdekes, nem?), egy másik pácienstől azt hallottam, hogy a tanárok, és az órák felépítése hátráltatja, volt aki szerint nem adtak elég időt arra, hogy tanuljunk, és akkor ott volt a szobatársam, aki szerint mindezek együtt plusz a gyagya agya, és én (igen, jól írtam, ÉN) hátráltatom minden fejlődését.

Azt hiszem most, miután osztályelsőként végeztem, talán kijelenthetem, hogy minden rajtunk áll és bukik. A kifogások édes-kevesek ide. Kínában nincs lazaság. Itt lakik egy pár millió sőt milliárd ember, akik mind ki akarnak emelkedni az édes-savanyú szószból, és itt, ha nem hajtasz, elsodor az ár, és szerelheted össze az Iphone-okat, vagy ki tudja. Nekünk, európai embereknek ezt nehéz felfogni, elhiszem, de az is igaz, hogy kis eltökéltséggel, fel lehet venni az ázsiai ritmust. Megszoksz vagy megszöksz.

Másodszor: milyen az élet Kínában? Az élet hol nehéz, hol könnyű. Aki azt tervezi, hogy kiköltözzön ilyen messzire, és ilyen sok időre egy ilyen távoli világba, annak ajánlom hogy szedjen lelki erő tablettákat előtte, kúra szerűen pár évig. Itt, ha küld egy sms-t a mobilszolgáltató, előfordulhat, hogy negyed óra kemény munkája kideríteni, hogy nem törölték a kártyád, vagy számoltak fel plusz költséget, hanem csak nyerhetsz egy egy hetes utat Csingicshangba.

Ha valami bajod van, legyen az köhögés, vagy bankkártyával fizetési problémák, esetleg azon vágyad, hogy a mobilneted ne csak a tartományon belül használhasd, akkor ki kell menni a világba, belenézni valakinek a húzott szemébe, és jól átgondoltan, erősen koncentrálva elmesélni, mi a bajod, és nagyon kedvesen segítséget kérni. Ezután az se árt, ha megérted a választ. Persze, mindig van valaki, aki segít, ha nagyon akarod, de annak mi értelme van?

Kínában minden ügy elintézése sok mafannal (azaz problémásan) megy. Lassú, bürokratikus, millió méteres sorok mindenhol. Nekem már fel sem tűnik, hogy amíg az ATM-et bütykölöm, hogy  három kínai áll a fenekemben, vagy hogy a buszra csak gerilla technikákkal lehet felférni, a boltban négy családot kell átugrani, hogy képes legyél levenni egy zacskó tejet a polcról, hogy mindenki kiabál, mindenhonnan zene szól, és köpködnek. Kínában mégis az a legnehezebb néha, hogy el kell felejteni családot, barátokat, gyerekkori ismerősöket, kedves nagybácsikat. Kínában te egyedül létezel, és minden – ismételten – rajtad áll vagy bukik. A legnagyobb segítséged az a kis kupac ember jelenti, akiket ott ismertél meg megérkezésed után, és akik ugyanúgy egyedül vannak, mint te, de legalább együtt már többen vagytok.

Harmadszor: mi jön most? Január 18-án este elutazok Zsófival. Február 20-án éjfélkor érek ide vissza. Utána elkezdődik a második félév március 9-én. Hivatalosan. Nem hivatalosan március 2-án. Most is még tervezzük az utat, de a főbb dolgok már hetek óta ki vannak körvonalazódva.