Leöntötte a hülyegyerek fél liter vízzel. Én elküldtem a másvilágra céges útra. Ezután egyik kezemmel a laptopot törölgettem, a másikkal meg a könnyeimet (hiszen csak most jött vissza az internet, és erre elveszik a drágaságom…arról nem is beszélve, hogy fél órával előtte tanultam meg kínok és keservek között, hogy kell online fizetni).
Vártam 24 órát, ez volt a max, mert ez volt az első alkalom 13 hete, hogy prezentációt kell csinálnom az iskolában. Működött. Szépen, és zökkenőmentesen. Annyira örültem, hogy még az Adobe Reader-t is frissítem.
A prezentáció jól sikerült másnap. Aznap véget ért a tea órák sora is, amit azzal ünnepeltünk meg, hogy annyi teát ittunk, hogy már az óra felénél pisilnem kellett. Kiderült, hogy alig egy kilométerre van két magyar diák egy másik egyetemen.
A Dikanong (Decathlon) megküldte a sígatyáim, tehát már nem fagynak le a virgácsaim az első hóban, és szokásos szélviharban. Egyedül a nózim, de vettem téli szájmaszkot, és alig fél óra turkálás kellett, hogy olyat találjak, ami nem kismacis, hanem supermanes, tehát már a nózim se fagy le.
Ami pedig a legjobb: meleg van a szobában!! Átállították a légkondinkat fűtésre. Most már csak az a baj, hogy Carlien nem tud tőle aludni, hogy kiszárítja a bőrét, és hogy reggelente van egy elméleti vitánk. Ő ugyanis úgy gondola, ki kell kapcsolni a légkondit, amíg a suliban vagyunk, és az időzítőn be kell állítani, hogy akkor kapcsoljon be, amikor hazaérünk. Én erre azt mondtam, ki se kapcsoljuk, mert öröm, ha végre meleg a szoba -10 fokban, sokkal nagyobb meló újrafűteni, és ha már így, akkor kapcsoljon be hazaérkezés előtt egy órával, hogy meleg legyen, mire beesünk a szobába suli után, ugyanis ha hazaérkezéskor kapcsol be, akkor nem kell időzítő, majd én bekapcsolom.
Nem tudtam meggyőzni, tehát holnap a szobában felejtek egy könyvet, és sunyiba visszakapcsolom a fűtést, sőt még fel is tekerem 30 fokra. Úgyis csak max 22 lesz belőle. *gonosz kacaj*
Nekem is szárad a bőröm, de inkább bekenem minden este, de végre nem magzatpózban kell tanulnom.
